Legutóbb ez az anime ragadott meg. Nincs minden leírva a sorozatról, nem spoilereztem ki mindent, de annyit mondhatok, mindenképp érdemes megnézni azoknak, akik szeretik a hapy end-el játszódó, kedves kis történeteket, amikben azért van egy adag szomorúság is.
Maga a történet egyébként Light Novel-ként jelent meg eredetileg, de van belőle manga és anime adaptáció is. Az anime adaptáció 2006-ban futott.
A rajzolata tetszik az animének, shoujo rajzolat, de épp elég részletes és szép ahhoz, hogy magával ragadjon
A story 6 részből áll amiben leginkább kapcsolat csak a halálisten személyében van (bár kivételt képez az 5-ödik rész)
Minden részben jelen van a halál, de valahogy mégsem éreztem halálfélelmet egyik részben sem. Meg tudott maradni nyugodtnak az anime légköre.
Eddig elég összeszedetlenül dobáltam a gondolataimat, úgyhogy vágjunk bele rendesebben. Főszereplőnk, Momo az A100100-as számú halálisten (nem nagyon értem, hogy miért mutat egy halálisten igazolványt mindenkinek, de ezt hagyjuk ;) ), akinek ugye az a dolga, hogy a halálközeli emberekhez menjen, majd mikor meghalnak, átkísérje lelküket a megváltásba... vagy valami ilyesmibe... nem igazán részletezik, hova is, de nem is ez a lényeg. Momo azonban kicsit túllép a hatáskörén, és nem csak a haldoklók előtt jelenik meg, hanem (többnyire miután meghaltak) a haldoklók szeretteinek is - azoknak a szeretteiknek, akikért a halottak aggódnak. Hogy miért teszi ezt? Segíteni akar. Segíteni akar a halottak megnyugvásáért, és azért, hogy az élők tovább tudják vinni életüket. Láthatjuk, hogy ez a halálisten nagyon kedves az emberekkel. Szereti is meg nem is a munkáját: nem szereti, mert meg kell halniuk az embereknek, és neki kell ezt beteljesíteni rajtuk, és szereti, mert átirányíthatja őket egy szebb világba. Van egy társa, egy macska, Daniel, akinek mellesleg szárnyai vannak, és tud beszélni. Az ő karaktere egy támogatást nyújt Momo számára, az az érzésem támadt, hogy nélküle ki lenne borulva. Visszatérve Momo-ra: szereti picit trükkösen beteljesíteni a halottak kívánságát, nem mindig mond el mindent az élőknek akikkel találkozik (például, mikor a srácnak azt mondja: "meg fogsz halni, éld teljesen addig is az életed", de azt nem mondja, mikor fog a srác meghalni, és mint kiderül, nem mostanság :D), de mindig átérzi a fájdalmukat. Előttük, az élők előtt persze mindig mosolyog, azonban Daniel előtt elengedi magát; nem egyszer látjuk sírni. (Mikor Daniel megkérdezi, miért sír, csak ennyit válaszol: "Azért, mert akik már meghaltak, azok nem tudnak sírni, így én helyettük sírok")
Mindent összefoglalva, minden résznek megvan a saját tanulsága (ezeket nem akarom részletezni, elég könnyen érthetőek, nem kell nagyon elgondolkodni rajtuk, de nem akarok többet spoilerezni), azonban magából a storyból többet is ki lehetne hozni, ugyanis mindenképp többet szeretnék tudni Momo történetéről is, nem érzem lezárva a történetet.
Van egy olyan érzésem, hogy valamit még írni akartam, de nem tudom mi az. Ha eszembe jut, szerkesztem a cikket.
Ha valaki olvassa ezt, mindenképp írja le mit érzett az olvasás közben, akár jó, akár rossz, valamint remélem van olyan, aki ismeri ezt a történetet, és tud nekem ajánlani hasonlót megnézésre.
Nemsokára tervezek egy olyan bejegyzést, amiben megpróbálom összegyűjteni az összes mangát és animét, amit olvastam és láttam, és 5 szóban jellemezni mindegyiket. Ebből ugye nem sokat lehet megtudni, de egyrészt, az ilyesmikről érdekes dolgok szoktak kijönni, másrészt látni lehet majd ezután, hogy mit ismerek, mit nem ismerek (persze lehet kimarad egy pár, ha igen, és eszembe jut, később írok másik bejegyzést, ha még újakat is néztem). Harmadrészt pedig reménykedem, hogy ilyen 5szavas jellemzést majd annak a cikknek a commentjeibe írtok ti is, akik majd elolvassák.
Szerintem jól összeszedted a gondolataidat, bár nem ismerem az animét (illetve csak névről) de felkeltetted az érdeklődésemet iránta :) Úgy látszik a halál témájában játszódó animék bejönnek nekünk :D
VálaszTörlés